Cikkek

Térdízületi problémák, porckopás, térdfájdalom

2024. 02. 18. 11:29 | Dr. Zsákai Zsolt

A Jazzy Rádióban a Dr. Jazzy vendége voltam. A műsorban szó volt róla, hogy mi okozhatja az ízület kopását, melyek azok a tünetek, amelyekre figyelnünk kell és mi történik egy alapos térdvizsgálaton. Szó volt még ízületi tükrözésről, térdprotézis beültetésről és az őssejtbeültetésről is. Sajnos napjainkban népbetegségnek tekinthető az időskori térdízületi porckopás. Az ezzel járó térízületi problémák, a térdfájdalom jelentősen megnehezítik az emberek mindennapjait. Tüneteiről, kezelési lehetőségekről kaptam kérdéseket, amelyekre megpróbáltam válaszolni legjobb tudásomhoz mérten.

Térdfájdalom

H. Varga Marianna: Köszöntöm hallgatóinkat. Mai vendégem Dr. Zsákai Zsolt ortopéd-sebész főorvos, akit tisztelettel köszöntök. Jó napot kívánok!

Dr. Zsákai Zsolt: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntök én is mindenkit!

H. V. M.: Minthogy hatalmas anyagról van szó az Ön szakmai területét és specialitásait illetően, egyet választottam most a mai beszélgetés témájának és ez pedig a térdízület. Ha pontos akarok lenni, akkor a térdízülethez még mindenképpen a porcról is érdemes néhány érdekességet elmondani, hiszen a porckopás kapcsolódik a térdízület megbetegedéseihez is, hogyha jól gondolom.

Dr. Zs. Zs.: Igen, olyannyira, hogy sajnos nálunk is Magyarországon, illetve a világban is gyakorlatilag népbetegségnek tekinthető az ízületi porckopás. A térdízület testünk egyik legnagyobb terhelő felszíne. Ezért is nagy számban kell megpróbálnunk konzervatív és műtéti megoldással is orvosolni a betegek panaszait, akik ilyen betegséggel rendelkeznek.

H. V. M.: Nézzük meg, hogy hogyan is épül fel. Koncentráljunk először a térdízületre, mert úgy tapasztalom, hogy nagyon sokakat érint, szinte már korosztálytól függetlenül a térdízületnek ez a megbetegedése. Tehát, hogyan is épül fel ez a területe a testünknek?

Dr. Zs. Zs.: Igen, szoktam magyarázni, nehéz egyébként elmondani laikus nyelven, hogy mi is a térdízület, mert nagyjából annak tűnik mindenkinek, aminek tűnik, hogy hát egy egyszerű ízület behajlítjuk – kinyújtjuk, terheljük, megyünk vele, futunk vele, néha ugrunk ugye az alsóvégtagunkkal és nyilván néha érezzük, hogy az terhelődik. Ez a látszólag egyszerű mozgása térdünknek sokkal bonyolultabb biomechanikát mutat. Nehéz elmagyarázni, de nagyjából azt érdemes tudni, hogy a térdízület biomechanikája során egyszerre csúszó, gördülő és forgó mozgás jelenik meg a térdünkben. Ez a látszólag hajlítás-nyújtás egy nagyon bonyolult biomechanika mentén jelenik meg, amely az ízületet stabilizáló szalagokat mozgató izmoknak az ínjai mozgatják, illetve stabilizálják. Hogyha valami bonyolult, - ezt talán a mindennapi életből is tudjuk- akkor annak a meghibásodása nagy valószínűséggel be is következhet. Ez történik sajnos az emberi szervezeten belül is. Azt a folyamatot, amikor elkezdődik a térdízületben a túlterhelés miatti porc megbetegedése porckopásnak hívjuk.

Ebbe a folyamatba kell nekünk valamilyen módon beavatkozni, megnézve, hogy a beteg, aki panaszokkal fordul hozzánk a rendelésen, milyen stádiumú porckopással érkezik, majd mindezek tükrében kell kezeléseket, esetlegesen a műtétet indikálni, végül felépíteni az egész kezelési módszert.

H. V. M.: Mi okozhatja a térdízület kopásos megbetegedését? Fel lehet-e sorolni a jellemző okokat?

Dr. Zs. Zs.: Természetesen. Szerintem a legnagyobb gond a túlterhelés. Mindig el szoktam mondani a betegeknek, - mert ugye sokan érkeznek úgy, hogy „Doktor Úr! Én nem csináltam olyan munkát egész életemben…” – szóval nem feltétlenül kell nagy, megterhelő fizikai munkákra gondolni.

Sajnos a Magyarországon is egyre inkább megjelenő túlsúly, elhízás pontosan tud egy olyan túlterhelést róni a térdünkre (egyébként nem csak a térdünkre), ám most maradjunk a térdnél, ami szépen, alattomosan, de fokozatosan túlterheli ezen ízületet, végül felgyorsítja a porckopást. A porcnak az állapotromlása nem lineáris görbét mutat sajnos, tehát nem szépen, az idővel egyenesen arányosan, mindig egy kicsit rosszabb lesz, hanem előbb-utóbb átvált egy exponenciális görbére, ami azt jelenti, hogy már viszonylag rövid idő alatt, akár egy látványos romlás is felléphet. Ezt nehéz megtalálni mert hajlamosak vagyunk halogatni, hogy „ó még nem annyira fáj”, nem tudok elmenni orvoshoz”, „nem tudom megoldani a kezeléssel vagy műtéttel járó időkiesést” és bizony ez a halogatás vezet oda, hogy évek alatt egy felgyorsuló folyamattal fogunk találkozni. Végül az előbb említett okok miatt, nehezebb megfogni ezt a folyamatot. Tehát az elhízás, a túlterhelés, az életmódbeli szokások, sajnos a sérülések, amik a térdízületet érintik - itt nagyobb sérülésekre kell gondolni: komolyabb balesetekre, mint pl. autóbalesetek, síbalesetek, motorbalesetek- amelyeknek olyan térdsérülés lesz a következménye, ami az ízületet és a porcot is érinti. Ez is felgyorsítja a porckopást. Természetesen a táplálkozásnak is nagy a jelentősége, valamint az alkoholfogyasztásnak, dohányzásnak. Magyarországon ezeknek mind szerepe van a mozgásszervi betegségek kialakulásában. Nagy általánosságban ezek a legfőbb okok, amikre biztos vissza lehet vezetni a térdízület kopását. Persze vannak még olyan betegségek, amik ritkábban, vagy csak bizonyos embertársainknál fordulnak elő. Mint például a reumás megbetegedések, amiknek a következményeként jellemzően akár a térdben is kialakulhat a porcnak a károsodása, és így a porckopás.

H. V. M.: Hogyan lehetne meghatározni a porckopás és a rheumatoid kopás közötti különbséget?

Dr. Zs. Zs.: A reumatológiai betegségeknek a lefolyása során, olyan folyamatok zajlanak az ízületben, amik a porcnak a meggyengülését eredményezhetik. A meggyengült porc teherviselő képességét elvesztve, egy felgyorsult porckopást fog elszenvedni, így úgymond „csatolva”, következményesen alakul ki egy reumatológiai betegség kapcsán. Alapvetően ízületi gyulladások vannak a reumatológiai betegségekben, mely ízületi gyulladások hosszú távon fennállva, sőt rosszabb esetben nem, vagy nem megfelelően kezelve a porc kopás felgyorsulásához vezetek.

H. V. M.: Hogyha egy görbén kellene ábrázolni, hogy mennyi idő telhet el mondjuk a térdízület kopásos megbetegedése és a porcnak a teljes pusztulása között, mert nyilván erre is van példa akkor az Ön tapasztalata szerint: mi a jellemző a betegek életében? Mivel tudják felgyorsítani azt a folyamatot, amely végül is ehhez a bizonyos porcpusztuláshoz vezethet?

Dr. Zs. Zs.: Nehéz időben gondolkodni, mert ez egy gyakorlatilag folyamatosan zajló folyamat. Ám az azért megfigyelhető, hogy időben ez a korábbi életkorokra tolódik, tehát a nagyon korai életszakaszokban kevés súlyos kopással találkozunk, bár vannak olyan rendellenességek, megbetegedések, balesetek, amelyek hamar elő tudják idézni a porcnak az elkopását a térdízületben is. A főbb tömeg, akiknek elkopik – persze több szempontot figyelembe kell venni- az az 55-65 éves korosztály. Természetesen az idősebb korosztálynál is viszonylag nagyobb tömeget tapasztalunk, ill. a nagyon idős korosztálynál is. Azt szoktam mondani viccesen a betegeimnek, hogy ha eleget élünk mindannyian elkopunk egyszer. Csontig kopik minden ízületünkön a porc. Míg mindannyian egy tartalmas, szép, és hosszú életben reménykedünk, addig a kezeléseknél, ill. az esetleges műtéteknél kerül újra elő, hogy az életkor mit, és mennyiben befolyásol.

H. V. M.: Milyen szempontból lesz jelentősége mondjuk a műtétnél az életkornak?

Dr. Zs. Zs.: Hogyha valaki protézis műtétre kényszerül, akkor sajnos az idősebb életkorban ez már megterhelő műtétnek számít. Szóval mind az a vérveszteség, vagy elektrolit veszteség, keringési megterheltség, az a stresszfaktor, amit a műtét és a műtéti körülmények okoznak, azok az idős szervezet számára a véleményem szerint jelentősen megterhelő tényezők, amiket figyelembe kell venni. Tehát nem az a célunk, hogy egy rosszabb helyzetet teremtsünk itt a műtét kapcsán akár egészségileg, szívproblémákat beleértve, hanem egy jobb életminőséget szeretnénk ezekkel a műtétekkel. Bizony meg kell nézni, hogy ki alkalmas a műtétre. Azt kell, hogy mondjam, hogy van olyan életkor, amely fölött, inkább lebeszélem a betegeket a műtétről, ha tudom természetesen. 

H. V. M.: Viszont bizonyára vannak olyan jelek, amelyekre időben oda kellene figyelnünk. Bár lehet, hogy egyértelműnek tűnik, hogy ha fáj a térdünk az már önmagában elegendő ok lenne ahhoz, hogy szakemberhez forduljunk? Vannak esetleg olyan tünetek, amelyeket Ön is fontosnak tart, hogy ne hanyagoljunk el?

Dr. Zs. Zs.: Jól tetszett mondani. Szerintem, és ez szinte életkortól függetlenül merném mondani, hogy a fájdalom, ha a térdünkre lokalizáltan jelentkezik akkor az legyen olyan jel, ami miatt szakemberhez fordulunk. Sosem tudhatjuk, hogy mi áll a hátterében. Érdemes a kivizsgálás során felmerülő differenciált diagnosztikai lépeseket megcsinálni. Bizonyos vizsgálatokkal nagyon fontos, sok esetben még kezdődő betegségekre is választ tudunk kapni, aminek a kezelésével jelentősen meg tudjuk hosszabbítani a porcnak az élettartamát. Itt azt hiszem, hogy ez a cél ezekben a kezelésekben, majdnem mindegy is, hogy melyikről beszélünk. A porc élettartamának meghosszabbítását kell célul kitűznünk. A fájdalom egy nagyon - nagyon fontos tünet szerintem, amit érdemes komolyan venni, mert a porc egy sérülékeny, érzékeny szövet, ha gond jelentkezik jelzi az ízület, hogy ott valami probléma kezdődik. Érdemes rá odafigyelni, megtalálni rá a módot, hogy azt orvosolni tudjuk. Természetesen komolyabb tünetek is vannak: megdagad az ízület, mozgásában változás lép fel, fájdalmassá válik, kevésbé mozog, vagy éppenséggel (ehhez általában valamilyen balesetet szoktuk társítani) jobban mozog, mint a normál mozgástartomány. Ezek is olyan jelek, amiket érdemes objektívizálni. Fontos kideríteni, hogy mi áll a panaszok hátterében, majd mindezek ismeretében megfelelő módon lehet a kezelések irányába elindulni.

H. V. M.: Talán nagyon sokan tartanak attól, hogy olyan invazív vizsgálatokra is sor kerülhet, ami fájdalmas lehet. Most gondoljunk itt az ízületi tükrözésre, aminek már az elnevezése is riasztó.

Dr. Zs. Zs.: Igen, kétségkívül laikus füllel hallgatva valószínűleg riasztónak hat, de az ízületi tükrözés hála Istennek a sokadik lépcsőfokok egyike. Nem helyes rögtön ezzel riogatni a betegeket. Hogy ha valaki bejön egy ortopéd-sebészeti rendelőbe mondjuk térdízületi problémával és fájó a térdre panaszkodik, akkor a fizikális vizsgálat lehet kellemetlen. Ugyanakkor úgy vélem, hogy legyen is elvárás a betegek részéről, hogy az orvos megvizsgálja, hozzáérjen, megmozgassa. Bizony sajnálatos, de ha fáj egy ízület és én még meg is mozgatom, akkor az nyilván kellemetlen érzést vált ki. Abból a pár mozdulatból viszont fontos információkat tudunk leszűrni, megismerve, hogy pontosan mi lehet a probléma. Szalag vagy porc? Gyulladás, vagy bármi olyan, ami minket irányít a kezelés, vagy akár a kivizsgálás irányába. Ez persze lehet kellemetlen, de én azt hiszem, hogy a többi, amivel objektívvé tesszük pluszban a térdízületnek a problémáit: a röntgen, az ultrahang, az MRI vizsgálat, vagy ritkábban ugyan, de a CT vizsgálat is ide sorolható, igazából nem kellemetlen, nem fog olyan fájdalmat okozni, amit ne lehetne elviselni. Nyilván, ha indikációra kerülnek ezek a vizsgálatok, akkor ezektől is várunk fontos információt, amiknek a kiderülése után nagyon jelentős kérdésekben tudunk döntéseket hozni. Ezek után merülhet fel az ízületitükrözés, mint terápiás beavatkozás. Ez egy konkrét műtét, diagnosztikai értéke is kétséget kizáróan nagy, de talán inkább a mai világban már érdemes terápiás céllal végezni. Tehát kiderül mondjuk egy MR vizsgálaton olyan betegség, amelyet ízületi tükrözés, arthroscopia útján orvosolni lehet. Ennek során meg is lehet oldani és nagy mértékben tudunk hatni a későbbi túlterhelődésre.

H. V. M.: Hogyha nagyon fáj valakinek a térde, próbál óvatosabban járni. Nagyon kíméli a lábának ezt a részét, talán próbálja a bokáját és csípőjét is egy kicsit másként tartani az ember. Tehát arra gondolok, hogy ha valakinek a térde fáj, akkor valószínűleg akkor előbb- utóbb fájni fog a csípője is, a bokája is. Általában az ízületeinek mindegyike hozhat valamiféle gyulladásos tünetet. Én ezt jól gondolom?

Dr. Zs. Zs.: Igen, teljes mértékben sajnos, vagy hát igazából nem sajnos, mert így működünk jól mozgásszervileg mi emberek. A biomechanika nagyon össze van kapcsolódva az emberi testben. Ha megváltozik a járásunk, vagy megváltozik a tartásunk az oda-vissza kölcsönhatásban lesz a másikkal. Tehát egy fájdalmas térdízületet érintő, az ellenoldalt jobban terhelő járásnál bizony a csípő az adott másik oldali, egész ízületi rendszert, sőt a gerincet is jelentős terhelésnek veti alá. Ami hosszú távon biztosan problémát fog okozni abban az ízületben is. Ezért nem hasznos hosszan halogatni ezeket a tüneteket, nem érdemes otthon öngyógyító céllal megpróbálni valamit. Legalább is hosszú távon semmiképp, mert lehet olyan az ok az adott esetben, ami nem megoldható orvosi segítség nélkül. Sokkal konkrétabb kezelések, vagy beavatkozások szükségesek, amivel meg lehet oldani a problémát, végsősoron az egész folyamatot le tudjuk lassítani, ami a porc élettartama szempontjából szerintem nagyon fontos dolog számunkra.

H. V. M.: Elképzelhetőnek tartja, hogy pl. a boka körüli oedema, amit egyébként eléggé sok idősebb embernél lehet látni esetleg összefüggésben lehet az ízületi gyulladásokkal? Tehát hogy nem feltétlenül cukorbetegségre utal vagy egyéb betegségre kifejezetten a térd, a csípő, vagy a boka gyulladására?

Dr. Zs. Zs.: Hogyha a matematikai százalékokat tekintjük akkor igen, a térdízület betegségei okozhatnak lábszár, bokatájéki duzzanatot. Abban az esetben, hogy ha a térdízület hátulján alakul ki pl. (elég sokszor egyébként, szinte majdnem mindenkinél, akinek komolyabb problémája van a térdével) ún. Baker cysta. Nem kell ettől megijedni, ha ezt látjuk a térdízületünkön, el kell menni szakemberhez. A választott orvosa majd tájékoztatni fogja, hogy ez pontosan mit jelent. Néha ki tud durranni és bizony az ebben lévő ízületi nedv le tud csorogni a lábszáron, ijesztő lábszár duzzanatot, ill. akár bokatájéki duzzanatot is tud okozni. Ez a ritkább, ezt nem túl gyakran látjuk. Míg idős korban a duzzanatokat magának a bokának a túlterhelése okozhatja, addig nagyobb számban természetesen a nem mozgásszervi megbetegedések széles spektruma is felelős lehet, mint a keringési problémák, szívgyengeség, visszeresség a lábon. Ez mind okozhat ilyen tüneteket. Nagyon fontos a differenciált diagnosztika, tehát ha ilyet tapasztal, ha hirtelen lép fel, duzzanat kíséretében ki kell deríteni az okát és nem feltétlenül csak ortopédiára kell ilyen esetben gondolni, hanem érdemes kivizsgálást végezni érgyógyászaton, angiológián vagy akár kardiológián, így szélesebb körben kell vizsgálódni.

H. V. M.: Hogyan lehet kezelni a kopásos betegségeket? Nyilván a műtét ahogyan Ön is utalt rá csak egy lehetőség a sok közül és nem is feltétlenül az első a sorban van.

Dr. Zs. Zs.: Valóban én azt mondanám, hogy ne legyen az első sorban abban az esetben, ha nincs már egyértelműen olyan szituáció, aminél sajnos annak kell lenni az első választásnak. Ilyen is van. Főként idősebb korban, a tényleg röntgen által diagnosztizált előrehaladott súlyos térdízületi kopást sajnos nincs nagyon mit kezelgetni. Persze lehet, ám az eredményt is ennek tudatában kell elfogadni, megfelelő kritikával. Ilyen esetben jelen tudásom szerint a térdízület protetizálása a választandó. Azonban főleg fiatalabb életkorban, ha tudjuk, pontosan az időnek a kitolása a cél. Nem szoktam tudni jó híreket mondani ezért a betegeimnek. Nyilván minél fiatalabb valaki, minél több és minél jobb minőségű porca van. De alapvetően a porc egy nagyon érzékeny szövet, konzervatív módon annak a megerősítése nagyon nehéz kérdés. A kezeléseket logikailag kettő részre lehet osztani, van a tüneti kezelés és terápiát is nyújtó kezelés. A kezelések sora elég hosszú, alkalmazható a fizikoterápia, ilyen-olyan pakolások, a pihentetés maga, a gyógyszeres kezelés, bár az egy külön gondolati sort igényel, hogy az vajon jó választás e főleg ilyen nagy terhelő ízületnél. Ám létezik, kétségkívül időnként ezt tekintjük lehetőségnek, és mint eszközt fel kell, hogy használjuk. A porc élettanát ismerve, saját praxisomban azt mondanám, hogy a terápiát is nyújtó kezeléseket jó választani. Ennek a sora lényegesen rövidebb, mint a tüneti kezeléseké. Az utóbbiak létjogosultságával szemben a terápiás kezeléseknek a fontosságát kell, hogy előnybe részesítsük. Ezek sora kurtább, mint a tüneti kezeléseké. A porc érzékeny szövet lévén nehezen reagál minden terápiára, tehát amikor beindul a porckopás folyamata, ami először porcgyengeségben nyilvánul meg, aztán a minősége romlik, a mennyisége csökken, majd végeredményként elkopik. Ha a folyamatba bele akarunk nyúlni, akkor sajnos tényleg nem mindegy melyik pillanatban nyúlunk bele, mert nem mindig ugyanazzal az eséllyel kell, hogy számoljunk.  Ha a terápiáknál maradunk, akkor a porcerősítés, mint terápia, véleményem szerint akkor valósul meg jól, ha az ízületbe adott hatóanyaggal próbáljuk meg megerősíteni a porcot. Ezért úgy vélem az a jó irány, ha ilyen módon tudjuk kezeltetni a térdünket. Ez is sok mindentől függ. Abban az esetben, ha már egy középsúlyos, vagy előrehaladott porckopás lépett fel, akkor természetesen ezeknek a hatékonyságát sem várhatjuk ugyanolyan jónak, mint esetleg fiatalabb kor, vagy egy jobb porc esetén.

H. V. M.: A beszélgetés során többször is utalt arra, hogy lehet, hogy kifejezetten jó minőségű a porc szövet és azon tűnődtem, hogy vajon mikor beszélhetünk jó minőségű porcszövetről? Vagy hogyan lehet ezt elérni? Tehát nyilván van ennek is egy genetikai háttere, de hogyan tehetünk mi magunk azért, hogy minél jobb állapotban legyen a porcszövetünk?

Dr. Zs. Zs.: Igen, na ez a nagy kérdése a szakmánknak is tulajdonképpen. Nagyon szívesen mondanám azt, hogy természetesen a táplálkozás az egy fontos tényező, és így is van, csak a porc vonatkozásában az oda eljutó tápanyagok, amik aztán az emésztőrendszerben felszívódva, a véráram útján eljutnak, azok lényegesen kisebb százalékban érik el főként azt az ízületünket, amit akarunk kezelni, mert ez eloszlik a szervezet szintjén. Azt kell, hogy mondjam, hogy ha már panaszt okoz egy ilyen ízület, - tényleg kortól függetlenül tudom javasolni -akkor el kell azon gondolkozni, hogy az ízületbe adott porcerősítő kezelések valamelyikével megpróbáljuk megerősíteni a porcot, mert annak a hatékonyságát várhatjuk. Ha ez objektíven van kimutatva és viszonylag jó minőségű és jó mennyiségű porccal rendelkező térdízület, akkor konkrétan jó hatékonyságot várunk. Aztán persze, hogy ha valakinél azt tapasztaljuk, hogy már túl van azon a határon a porc állapota, amiben olyan nagy reményt tudunk nyújtani, akkor is van ezeknek létjogosultsága csak nyilván az eredményt nem feltétlenül kell várni, vagy pedig szerintem az nem etikus, ha mindenféle ígéretekkel kecsegtetjük a betegeket, mert ilyen esetben sajnos ez nem megígérhető. Előrehaladott esetben a porc kezelési lehetőségek sem feltétlenül garanciák semmire. Ha például műtétet akarunk tolni, vagy van olyan eset, amikor pl. belgyógyászati problémák miatt nem lehet megoperálni valakit, akkor mindezek alternatívát adhatnak nekünk, hogy átmenetileg, még hogy ha rövidebb ideig is, de hogy csökkenjenek a panaszok, javuljon kicsit a terhelhetőség, illetve a mozgás. Ezek lehetnek reális alternatívák.

H. V. M.: Mire kell számítani a műtét során és a lábadozás vagy gyógyulás mennyi ideig tart? Hogyan lehet azt segíteni? Hogyan lehet egy kicsit a regenerálódást felgyorsítani?

Dr. Zs. Zs.: Az a jó irány, hogy ha megtörténik a műtétnek az indikációja, objektívvé van téve a térdízületnek a kopása és egyet értünk a választott orvosunkkal, hogy ezt meg kell operálni és szeretnénk a műtétet. Mindezek során sok mindent meg szoktunk vizsgálni, hogy milyen típusú protézis kerüljön beütetésre. Ha csak a beültetés jellegét vesszük is, az elmondottak nagyon szakmaiak lennének. Nem biztos, hogy nem untatnám a kedves hallgatókat, de alapvetően pl. az is nagy választás és befolyásoló tényező lehet a protézis élettartamának a szempontjából, hogy ragasztott, ún. cementes vagy cement nélküli, ami ragasztóanyag nélküli protézis beültetést jelent. És akkor még a protézisek szélesebb spektrumáról nem is beszélek. Ez mind befolyásolhatja a rehabilitációs időt, ill. magát a műtétet is, míg az utóbbit inkább csak technikailag. Én sokszor hallom azt, hogy nem nagyon bíznak a betegek a térdprotézisben, mert kétségkívül, hogy a többi pl. a csípőprotézishez képest talán ki lehet jelenti, hogy nagyobb százalékban marad valamilyen panasz a térdben. Ennek megvan a biomechanikai oka, de azért azt mindenképpen látni kell, hogy ez nemcsak nálunk, hanem világszerte, egy választandó eljárás, aminek révén térdprotézis nagy számban kerül beültetésre. Ha az jó technikával, jól megválasztott protézissel kerül beültetésre, azért az esetek jellemzően nagyon magas százalékában elmondható, hogy egy jobb életminőséget tud biztosítani, végeredményként fájdalmatlan térdet tud biztosítani. Mindig el szoktam mondani a betegeknek, hogy tisztába kell lenniük azzal, hogy nem a húszéves kort adjuk vissza, hanem egy mű ízület kerül beültetésre, aminek azért vannak velejárói. Mind az életmódban mind az ízület használatában, pl. a műtét utáni másnap el kell, hogy kezdődjön ennek a tudatosítása. Egy ilyen nagy ízületnél, annak protetizálásánál, a torna szerepe messze magasan vezető helyen áll, nemcsak a műtét utáni időszakban, a rehabilitációs időben, hanem szerintem úgy nagyjából örökké, mivel az izomerősítésre, az alsóvégtag keringéstámogatására nagy szükség van.

H. V. M.: Vannak e esetleg olyan előremutató eljárások, amelyek akár műtétet is kiválthatnak? Olvastam pl. az őssejt beültetés lehetőségéről, nem tudom ez Magyarországon mennyire terjedt el?

Dr. Zs. Zs.: Nagy viták vannak ezekkel az eljárásokkal kapcsolatban a szakmán belül is, azt kell hogy mondjam. Porcot élő emberben szaporodásra késztetni nem nagyon sikerül, ezt talán tényként kijelenthetjük, ezért súlyosabb esetben nem lehet más megoldás csak a protézisben gondolkodni. Szerintem ezek az eljárások úgy összességében sem megfelelő választások. A porcnak a regenerálódását azonban többféle eljárás biztosítja. Idézőjelbe téve az olajosító, porcerősítő injekciókon keresztül a vér lecentrifugálása és az ízületbe visszaadás vagy saját zsírszövet speciális feldolgozását követően annak visszaadása, vagy akár az ózon terápia, tehát hogy konkrétan ózon gázt befecskendezni a térdízületbe, ezek mind gyulladáscsökkentő, regenerációt segítő kezelések, amelyeknek a hatékonysága jónak mondható, abban az esetben ha jól van megválasztva az indikáció. Időt véleményem szerint ezek többségével lehet nyerni bár nem mindegyik eljárással ért egyet a szakma minden képviselője. De kétség kívül időt lehet ezekkel nyerni azonban megakadályozni a folyamatot eleve nem lehet, ill. már előre haladott esetben ezeknek a létjogosultságát megfelelően kell kezelni, tehát kevésbé nagy szerepet kell ennek szánni.

H. V. M.: Visszatérve tehát akkor a hagyományosnak mondott eljárásra van e még információ, amit fontos tudnunk egy esetleges műtét vagy protézis kapcsán?

Dr. Zs. Zs.: Az a tapasztalatom, hogy ettől félnek az emberek, nyilván laikus számára viszonylag drasztikusan hat, hogy műízület kerül beültetésre bár már mindenki számára itt a nagy szabad internet világában nyilván való, hogy talán sokan meg is nézték, hogy mivel jár ez. Azt tudom mondani, hogy a technika fejlődik és ahhoz képest, ahogy az 1860-as évektől kezdve ezt próbálkoztak kialakítani, azóta már jelentősen máshol tartunk. Akár az egyedi sablon alapján készült protézisek, ez a legújabb talán, amit lehet említeni, ill. az egyéb biomechanikai sajátosságokat, a minél természetesebb anatómiai mozgást lekövető protéziseknek a beültetése idején szerintem egyre kevésbé kell tartani a műtéttől. Az eredmények nem arra adnak okot, hogy feltétlenül féljünk a műtéttől. Ha már a folyamat ott tart, hogy a fájdalom annyira nagy, ill. rossz, hogy nem nagyon van más választás, akkor szerintem ez egy reális alternatíva. A rehabilitációs idő is jelentősen csökkent az elmúlt években, ha fogalmazhatok így, mert vannak olyan helyzetek amikor már rögtön a műtét másnapján, harmadnapján terhelni lehetne a protézist. Ezt persze nagyon egyedileg kell megnézni, a csontszerkezetet a műtét során látnunk kell és ezt nyilván mindenki a saját betegére alkalmazza majd a posztoperatív terhelhetőséget, de alapvetően a régen három vagy négy hónapos terhelések, azok már 4-6 hétre, sőt mondom bizonyos elvek alapján pár napos terhelésre is lehozható tartományban van. Szóval a félelmet érdemes revideálni, picit nyitottabban nézni a protézisek felé. Jelen pillanatban ugyanis a végstádiumú kopásnál nem lesz más alternatívánk, és nyilván megbízni majd a választott orvosban, aki vélelmezhetően minden információt közölni fog amire szükségünk lesz a döntéshez.

Az oldalon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. További információk